Inu-Novella, part 1.
Koenma 2006.02.26. 17:43
Egy novella
Elõre szólok, hogy ez a történet általam kitalált és ez a valóságos sorozatban NEM történt meg. Aki nem szereti az Inuyashát és a vele kapcsolatos nyálas történeteket a hozzá se kezdjen az olvasásának.
Négy alak körvonala borult lassan sötétbe az erdõben. Két lány, két fiú egy macska és egy pamacsféle róka szellem. Már sötét volt mire találtak egy alkalmas helyet, ahol letelepedhettek. Kagome és Sangoh elmentek fürdeni bár utóbbi kissé vonakodva ugyanis tartott egy perverz szerzetestõl, akinek szokása lesekedni. Kagome hozott a világából illatos szappant és sampont, míg a lányok tisztálkodtak addig Inuyasha, Miroku, Sippoh és Kirara tábort vertek. A vacsorával is a már említett lány szolgált instant leves és tészta volt az eledelük. Késõbb aludtak bár mindannyian nagyon éberen nehogy rájuk támadjon egy szellem vagy más gonosz démon, ugyanis ez a négy fiatal nem az idei nyáron, sõt nem is a pár évvel ezelõttin alszanak a szabadban, hanem a középkori japánban egészen pontosan a mai Tokió környékén jártak. Másnap Sangoh, Sipooh és Kirara elkísérte Mirokut a közeli faluba jósolni az asszonyoknak. Újonnan ezek a jóslatok nem arról szólnak, hogy jön egy távoli fiatal szerzetes és õ lesz a gyermekeik apja, a mostaniak a hosszú életrõl és a szerelemrõl szóltak. Ez Sangohnak is feltûnt gondolta majd egyszer meg is kérdezi róla.
Eközben Inuyasha és Kagome azon tanakodtak, hogy mikor iktassanak be a lánynak egy kis iskolát. Kagome ragaszkodott hozzá, hogy bemenjen, nehogy megbukjon matekból, de a hanyou idõpcséklásnak vélte
-Mért nem érsz rá bemenni, ha már meglesz az ékkõ összes darabja?
-Inuyasha hogy lehetsz ilyen önzõ? Neked én csak arra vagyok jó, hogy ékköveket gyûjts!
-Mi ez most valami beugratós kérdés?
-FEKSZIK!
-Áhh, ezt most mért kellet te ostoba?
Pár perccel késõbb.
-Figyelj Kagome Nem úgy értettem, amit az elõbb mondtam.
A lány nagy szemeket meresztett.
-Te.... bocsánatot kérsz tõlem?
-Én, mért kérnék, csak tisztáztam a helyzetet.
-Aha, gondoltam.
-Mi, miért?
-Néha olyan faragatlan tudsz lenni!
-Még hogy én faragatlan!
De a lány már nem is figyelt rá. Végtelennek tûnõ percek teltek el halálos csendben.
-Figyelj mi lesz, ha teljes szellemé válsz, akkor is törõdsz majd velünk, velem vagy elfelejtesz engem?
-Hogy mondhatsz ilyet. Kagome én örökké vigyázok majd rád, mert fontos vagy nekem és nem csak, azért mert látod az ékkõ szilánkokat, hanem azért is mert. Hát tudod, szeretlek jobban, mint bárki mást.
-Még Kykiounál is jobban?
-Igen még nála is.
A fiú is meglepõdött hirtelen jött õszinteségén. Itt elmosolyodott hosszú másodpercekig néztek mélyen egymás szemébe és végül gyengéden összeért az ajkuk.
Másnap már Kagome úgy ébredt, hogy a fiú keze a vállán volt. Visszaemlékezett az elõzõ estére és boldogan vette tudomásul, hogy reménytelennek tûnõ szerelme beteljesült, de ez igaz, nem csak egy szép álom? Megcsípte a combját, érezte a fájdalmat, tehát ez nem álom. Végig gondolta az elõzõ esti eseményeket, a csókot többi csók követte majd Kagome lefeküdt a hálózsákjára Inuyasha elõször leült majd fokozatosan lecsúszott a lány mellé és a karját a vállára tette. Jelezve a Kouga féle szédült szellemeknek, hogy ha a szerelméhez egy újjal is bátorkodnak hozzá érni, akkor az életükkel fizetnek. A lány mozgására a félszelem is, felébredt õ is kissé hitetlenkedve vette tudomásul a történteket. Örült hogy végre kimondta azt, ami már rég foglalkoztatta, csak nem, mert beszélni róla észre sem vette, de már természetes számára hogy Kagome vele van, ragaszkodik hozzá és ebbõl a ragaszkodásból lett a szerelme a lány iránt. Idõközben Mirokuék is visszatértek. Mindenki látta, hogy a kapcsolat most már helyen van.
|