A TITKOS K�LDET�S
By: Kowi 121
1.fejezet : Feled�s

A nap magasan j�rt. Hûs tavaszi szellõ j�rta �t a t�jat.
Tavasz k�zepe volt. Vir�goztak a n�v�nyek. Ahogy sz�tn�zz�nk
a t�jon, egy alakot l�tunk. Nem, nem bocs�nat h�rom alakot
l�tunk. Az egyik, aki egy kisl�ny, vir�gokat szedet �s
vir�gkoszor�t font belõle, a m�sik meg egy fura kin�zetû
�llatott etetett �s õ maga is fura szerzet volt, a harmadik
m�g ennyit se tett. Csak �lt egymag�ban egy fa �rny�k�ban �s
a gondolataiba m�lyedt. Igen kedves olvasom, Sesshomaru �s
kis csapata volt az.
-Mikor indulunk �tra nagyuram?- k�rdezte Yaken, Anu
megetet�se ut�n.
A nagy�r nem v�laszolt. �gy l�tszik eg�szen elm�lyedett a
gondolataiba.
-Jellemzõ r�, ha �n k�rdezek akkor vagy v�laszol lekezelõen
vagy nem! -mondta f�l hangosan, de:
-Mit mondt�l??- k�rdezte Sesshomaru
Semmit nagyuram, semmit! -,,�n h�lye nem tanulok a
hib�imb�l. Kutya d�mon, �gy sokak jobb a h�l�sak mint b�rki
m�snak .’’
Yaken belet�rõd�tt, hogy v�laszt nem igen kap. R�n�zett m�g
egyszer a nagyur�ra azt�n le�lt egy kõre �s õ is gondolkodott.
*
A nap lemenõben volt. Egy alak �lt a domb tetej�n �s a t�jat
k�mlelte. Ki lehetne m�s mint Sessy. Megint a gondolataiba
m�lyedt. Yaken unta a dolgot. M�r 10x k�rdezte meg, hogy
mikor kelek �tra �jra, de v�laszt nem kapott. Rin b�k�sen
szuny�k�lt, b�r õt is zavarta Sessy �llapota, sose l�tta
ilyennek ur�t. Hogy milyen �llapotban volt Sessy? Se Yaken,
se Rin nem tudta. Csak egy ember, az aki ezt okozta a nagy
�s hatalmas Sesshomarunak. V�gleg bes�t�tedett �s Sessy m�g
mindig a domboldalon �lt. Yaken �s Rin aludtak. Sessy
tekintete megrezzent �s ajkai ezt suttogt�k:
-Yuku! Hol lehetsz most? -tekintete hirtelen kifejez�stelen
lett az elõzõh�z k�pest, melybõl �rz�seket lehetett
kiolvasni, de ebbõl m�r semmit.
-Mi�rt j�tt�l? -k�rdezte
-Felejsd el õt! -sz�lalt meg egy idegen hang.
-Soha!! -mondta oly komolys�ggal mintha az �lete vagy az
ereje m�lna rajta.
-Õ m�r elfelejtett t�ged. Te is felejtsd el õt. �gy lesz a
legjobb mindkettõt�knek. -folytatta az idegen.
-Nem �rdekel, ha elfelejtett �n SOHA NEM FOGOM ELFELEJTENI
ÕT. Csak akkor, ha õ k�ri tõlem �s a szemembe n�zve. -�s
elindult a t�rsai fel�.
Az idegen akivel besz�lt az most alakot �lt�tt. Egy f�rfi
volt, �tlagosnak tûnõ k�lsõvel, de neki is man�f�lei voltak.
Megcs�v�lta a fej�t �s ezt gondolta:
,,-Akkor soha nem fogod elfelejteni a h�gomat. B�r te leszel
az aki elõsz�r elraboltad a sz�v�t.
*
-Gy�!- hallatszott egy nõi hang mely �desen csengett a
f�lben. Egy fiatal l�ny volt. �tlagosnak tûnt messzirõl, de
ha jobban megn�zte az ember, felfedezhetett egy n�h�ny
furcsas�got. Haja a megszokottn�l m�s sz�nû: Tûzv�r�s volt.
Ruh�ja �gyszint�n. Szeme sz�ne smaragd z�ldek. A lova �den
fekete sz�nû. A t�jon amelyen lovagolt, mintha a tenyer�t
�gy ismerte. Fellovagolt egy magas dombra, onnan tiszt�n
l�tszott a felkelõ nap �s egy kicsiny , de ann�l
forgalmasobb falu. Belovagolt a faluba, ottan meg�llt egy
h�z elõtt �s bekiab�lt:
-Taki, gyere! Eml�kszel mit �g�rt�l nekem tegnap? -k�rdezte
a lovas.
-Egy pillanat Yuku! Felnyergelem Szelest �s indulhatunk.
-felelte Taki. Miut�n Szeles k�szen �lt az �tra elindultak.
,,-Hossz� �t �ll elõtt�nk, de ann�l ink�bb meg�ri.’’
-gondolta Taki miut�n ki�rtek a falub�l.
-Mond, hogy van a bar�tod?- k�rdezte Taki, �gy az �t fel�n�l.
-Megmondta nem a bar�tom csak ismerõs!! -emelte fel a
hangj�t Yuku.
-J�l van na, nem kell megenned -g�nyol�dott. -Ha nem a
bar�tod akkor majd az �n bar�tom lesz! -�rvendezett Taki.
-Azt nem hiszem. Elõbb meg�lne minthogy bel�d szeretne.
-mondta Yuku hal�l komolyan.
-Micsoda! -h�borodott f�l a halottakon Taki.- Hogy �rted,
hogy meg�lne??? -k�rdezte.
-Õ nem egyszerû eset....
-Hogy �rted, hogy nem egyszerû eset????????? -v�gott a
szav�ba �s kezdett kiab�lni.
-�gy k�rlek- folyatta a megkezdet mondat�t Yuku- Õ egy
D�MON. -ord�totta le a fej�t Takinak aki megh�kkenve n�zett.
-�gy �rted, gyûl�li az embereket? -k�rdezte f�lve a v�laszt�l.
Igen �s a f�lszelemeket. Engem az�rt tûrt meg maga mellet,
mert �n is d�mon vagyok mint õ, de ne hidd, hogy egy
d�monnak �lete k�nnyû. -szontyolodott el.
-AHA- csak ennyit tudott mondani a elõzõ n�h�ny sz�ra
-Siess�nk, vacsor�ra haza kell �rtem. -sz�lat mag Taki ism�t
�s folyatt�k �tjukat.
*
Ugyanabban az idõben, de m�shol:
-Rin �bredj! Indulunk. -sz�lt Sessy.
-Nagyuram, merre folytatjuk utunkat? -k�rdezte Yaken.
Rem�nykedve, hogy kap a k�rd�s�re v�laszt.
-D�l. -j�tt az egyszerû v�lasz.
-Sesshomaru, mi�rt megy�nk arra? -k�rdezte Rin a maga
�rtatlan m�dj�n.
-Az�rt megy�nk arra, mert van ott egy kis dolgom. -mondta
kedvesen �s megsimogatta a fej�t.
-Mif�le dolga van ott nagyuram?- k�rdezte Yaken.
B�r ne k�rdezte volna. A k�vetkezõ pillanatban sz�pen �s
�vesen sz�llt az �gen a r�g�st�l amit Sesshomarut�l kapott.
Hangos puffan�s jelezte, hogy f�ldet �rt.
,,-A��!!!!!’’ -ki�ltott f�l mag�ban Yaken.
-Nem hinn�m, hogy az orrodra k�ne k�tn�m a dolgaimat. Gyere
Rin indulunk.
-�s mi lesz Anuval �s Yakennel?
-k�rdezte.
-Yaken majd hozza Anut �s ut�nunk j�nnek. -hallatszott a
v�lasz, melyet Yaken nem hallott.
,,-Nem hiszem el, a nagyuram ezzel a haland�val kir�ly k�nt
b�nik �s velem a hûs�ges szolg�ly�val �gy b�nik , mint egy
patk�nnyal. Pedig �n t�bb �ve szolg�lom õt. Kij�rna a
tisztelet nekem-e szolg�lataim�rt! Engem csak �gy dob�lhat,
rugdoshat, �t gyalogolhat rajtam, azt a haland�t pedig
ak�rmilyen rosszat tett, meg bocs�t neki!’’ -m�rgelõd�tt Yaken.
-Yaken. Hozd Anut! -kiab�lt tejesen d�h�s hangon Sessy.
-Igenis nagyuram! -�s m�r futott is Anuhoz-,, Persze engem
mindig ugr�ltathat, felh�bor�t�!’’ -�s amekkor�kat csak
tudott, �gy futott nagyura ut�n.
*
-V�gre, mindj�rt ott vagyunk! -mondta Taki el�gedetten.
-Igen. M�r a lovak se nagyon b�rj�k, pihenni�k kell.
-jelentette ki Yuku.
Egy kis idõ m�lva:
-H�t itt lenn�k! A Cs�cs szirt, ez mindenn�l szebb �s a
kil�t�s gy�ny�rû. Nem?
-De...-szipog, szipog
-Mi a baj Yuku? Mi�rt s�rsz? -k�rdezte kedvesen Taki. Egy
kicsit agg�dott bar�tnõje miatt, m�g sohasem l�tta s�rni, ez
�j volt neki. H�t nem csod�lom, hogy s�r. Ez egy f�j� hely,
de sz�p eml�ket id�z fel benne.
-Igen. S�rok a m�lt miatt.
-Mi�rt? -k�rdezte k�v�ncsian Taki.
-Mert egy gy�ny�rû kapcsolatot szak�tottam sz�t a k�teless�g
miatt ezen a helyen �s f�j az eml�ke.
-keztek el hullani a k�nnyei.
-Akkor mi�rt akart�l idej�nni? -k�rdezte Taki ugyanolyan
k�v�ncsian.
-Tudod egyetlen eml�kem att�l a szem�lytõl ez a nyakl�nc �s
meg�g�rtem, hogy �n is adok neki valamit majd. De ez f�l�ve
nem t�rt�nt meg �s itt az ideje ennek. -fogta a karika
gyûrûj�t �s felfûzte egy nyakl�ncra �s �gy rakta le egy
k�l�nleges fa t�v�be. 
-Mi�rt raktad oda? Ki ez a szem�ly? Onnan b�rki elveszi!
-Nem! Mert ez a fa k�l�nleges �s amit �n vagy õ idetesz�nk
azt senki sem tudja elvenni, csak mi.
-Ki õ? �s honnan TUDOD, hogy elj�n �rte?
-Tudom, mert �rzem, hogy r�m gondol �s megegyezt�nk, ha �jra
r�m gondol idej�n. Most elj�n �s itt az ideje �tadnom az �n
aj�nd�komat neki.
*
Folytatjuk!
V�GE AZ 1.FEJEZETNEK.
A 2. FEJEZET C�ME : A F�J� M�LT