-Sango, mond meg Inuyashának, hogy hazamegyek!

-De...Kagome...

-Kérlek, Sango értsd meg! Nem maradhatok itt.

-Engem aztán nem érdekel. Oda mész ahová akarsz!!!

-Sango, mond meg neki, hogy nem hozzá beszéltem, és nem is akarok beszélni vele!

-Elég legyen már! Olyanok vagytok mint az óvodások! Ha valami bajotok van egymással intézzétek el ketten engem meg hagyjatok békén!

Sango fogta magát és egyedül hagyta a veszekedõket.

-Nem értem Inuyasháékat Miroku. Egyfolytában veszekednek pedig szeretik egymást.

-Szerintem éppen azért veszekednek folyton mert borzasztóan féltékenyek egymásra.

Miroku megállt és ránézett Sangora.

-Mondcsak te...

-Igen?

-Te sose voltál rám fétékeny?

-MI?? NEM! Vagyis...talán néha, de...

Sango nagyon elvörösödött, ezért elfodult Mirokutól. Õ pedig csak nézte a lányt és mosolygott

-(Akkor lehet, hogy mégis csak szeret? Jaj, Sango ha tudnád, hogy én téged mennyire!)

-Ööö Miroku én azt hiszem visszamegyek Kagoméhoz megnézem mire jutottak.

-Rendben.

Sango zavarban volt és nem tudta mire vélni Miroku kérdését.

-Inuyasha, hová lett Kagome?

-Mit tudom én! Elment.(Kagome...én ostoba! Miért nem kértem inkább bocsánatot? Lehet, hogy utána kéne mennem?)

-Egyáltalán min vesztetek össze?

-Az a...Hhhh, Kouga már megint itt volt. El akarta vinni Kagomét és...

-Ne mondj semmit! Gondolhattam volna, ilyenkor mindíg ez történik. Inuyasha tudhatnád már, hogy Kagome nem akar semmit Kougátol. Egyszerûen csak imponál neki, hogy Kouga bevallotta az érzéseit.

-Most mit vársz, hogy én is...

Sango elmosolyodott és otthagyta Inuyashát. Õ pedig elindult a kúthoz. Nem tudta miért arra ment, hisz nem akarta se bevallani az érzéseit és bocsánatot kérni is túl büszke volt, de valami mégis azt súgta oda kell mennie! Amikor megérkezett, furcsa szag ütötte meg az orrát, olyan volt mint Naraku, de mégsem látott rá utaló nyomokat. Ekkor elõjött egy fa mögül Kagome.

-Inuyasha...Ne haragudj kérlek!

Könnyes volt a szeme, és nagyon furcsán viselkedett. Inuyasha nem értette.

-Kagome mi történt?

De a lány nem válaszolt és egyre csak a hanyou felé közeledett. Ahogy közeledett Inuyasha egyre erõsebben érezte Naraku szagát. Kagome végül átölete a félszellemet, és egy hirtelen mozdulattal leszúrta. Inuyasha a földre zuhant, Kagome találata nem volt túl pontos így nem esett nagyobb baja. Kagome elejtette a tõrt és el akart szaladni, de néhány lépés után ájultan zuhant a földre. Inuyasha összeszedte az erejét és felkelt, odarohant a lányhoz, és akkor már tudta mi történt.

Naraku egy ékkõszilánkkal irányította Kagomét. A hanyou ölbevette a lányt és bevitte a faluba, nem gondolkozott semmin, csak azt tudta, minél elõbb meg kell szabadítan a szilánktól, külömben bármilyen erõs is Kagome könnyen Narakué lehet, mint Kohaku. Még mielõtt beért volna a faluba váratlanul megjelent Kikyo. Inuyasha most már tényleg nem bírta tovább. Letette Kagomét a földre és már sírva kérte Kikyot, hogy segítsen a lányon, tudta, hogy õ lehet az egyetlen aki képes rá.

-Kikyó...kérlek mentsd meg Kagomét! Tudod, hogy soha nem könyörögnék senkinek, de...

-Naraku! Egy shikon szilánk van benne. Inuyasha segítek rajta, de csak miattad.

Inuyasha hálás szemmel nézte, és várta mi fog történni. Kikyo megtalálta a szilánkot és eltávolította. Inuyasha ránézett.

-Köszönöm Kikyo! Nélküled nem is tudom mi történt volna.

-Megölt volna téged. Hiába vagy erõsebb nem lett volna szíved megölni õt.

A hanyou csak nézett maga elé. Majd kinyújtotta a tenyerét.

-Hiába kéred a szilánkot, ez már nálam marad.

Azzal Kikyot elvitték a lélekrablói. Inuyasha nem is törõdött most ezzel, csak bevitte a lányt a faluba és azt várta mikor tér magához.

-Már lassan egy óra telt el Kikyo távozása óta. Miért nem tért még magához? Kagome mi van veled? Miroku? Sango? Hogy kerültök ide?

-Kaede anyó küldött értünk. Mi történt?

-Naraku...Kagome...de Kikyo megmentette...

-Most már bejöhetsz...Ó, ti is megjöttetek?

-Kaede! Hogy van Kagome?

-Kezd magához térni, azt hiszem nem lesz semmi baja, bár ez most nagyon megviselte.

Inuyasha bement Kagoméhoz és megfogta a kezét. A lány megszorított majd kinyitott a szemét. Ránézett a félszellemre.

-Inu-yasha...m-mi történt?

-Semmi, ne foglalkozz most ezzel, csak pihenj! (Kagome...hogy történhetett ez? Hiszen te olyan erõs vagy. Mikor leszúrtál...ÁTKOZOTT NARAKU!)

-Inuyasha, megsebesültél!

Csak ekkor vette észre, hogy a ruhája még mindíg véres.

-Mondtam, hogy semmi nem történt. Itt van Sango és Miroku õk is bejönnének.

-Rendben, de késõbb még szeretnék errõl beszélni.

Inuyasha nem szólt csak bólintott. Kiment majd bejött Miroku és Sango. Shippou nem mert bemenni, szegény annyira meg volt ilyedve, hogy inkább megvárta amíg egyedül lehet vele. És külömben is úgy sem tudott volna most megszólalni.

-Hogy vagy Kagome?

-Köszönöm, Sango! Talán megmaradok.-Kagome már mosolygott.-Shippou hol van?

-Szegény annyira meg van szeppenve, hogy be se mert jönni.

Mikor kimentek, Kagome visszaaludt. Álmában látta azt amit tett, de csak rossz álomnak tartotta ezért nem is foglalkozott vele.

Másnap délután már teljesen rendben volt így továbbindultak. Shippou egész nap le se szállt Kagoméról, úgy örült, hogy ismét rendben van minden. Este a tûznél Kagome odament Inuyashához.

-Inuyasha beszélhetnék?

-Persze! Én is szeretnék mondani néhány dolgot.

Kicsit távolabb mentek és egy fánál leültek. Meglepõ módon Inuyasha egybõl elkezdte mondani amit akart.

-Kagome! Nem szeretnék a tegnapiról beszélni és nincs is értelme ezt feszegetni. A lényeg, hogy te jól vagy és nekem sincs semmi bajom. Máskor is elõfordult már, hogy egy szellem ránk támadott. (Nem mondhatom el neki mi történt, abba belerokkana!)

-Értem.

-De azért tudd, hogy örülök, hogy jól vagy és annak is, hogy mégsem mentél el.

-TÉNYLEG! Én nem is állok szóba veled!

-MI???

-Nyugi csak vicceltem. Már azt sem tudom min vesztünk össze.

-Akkor jó, mert már én sem, de most el kell mennem.

-Hova?

-Ne aggódj! Ti várjatok itt! Legfeljebb 2 nap és itt vagyok, de most el kell inéznem valamit.

-Mire készülsz, és miért nem mehetünk veled?

-Ne kérdezz ennyit! Most megyek.

-De...Inuyasha...

-Kagome...vigyázz magadra és a többiekre! Hamarosan jövök! (Most meghalsz Naraku!!!!)

Kagome visszament a többiekhez és közben gondolkozott. (Biztos vagyok benne, hogy nem egy szellem támadott meg minket, akkor nem viselkedne ilyen furcsán Inuyasha. És miért ment el? Hová ment?) Mikor visszaért, Sango és Miroku éppen beszélgettek, ezt látva Kagome inkább elment Shippouval fát szedni.

-Miroku! Emlékszel, mikor a múltkor azt kérdezted szoktam-e rád féltékeny lenni?

-Igen. Miért?

-Én is ezt szeretném megtudni. Miért kérdezted azt?

-Ööö...hát... Nézd én tudom, hogy sokszor bántottalak már meg, a "nõügyeimmel" meg a "fogdosásokkal", de tudnod kell, hogy én...

-Miroku...azt akarod mondani, hogy te...szeretsz engem?

-Igen. Már rég el akartam mondani, de nem tudtam, hogyan...és féltem az elutasítástól is.

Miroku nem nézett a lányra csak elfordította a fejét, lesütötte a tekintetét, és várta a megszokott pofonját. De ehhelyett,...

-El sem tudom mondani mennyire boldoggá tettél, nem is tudod milyen régóta várok erre.

Miroku meglepõdött, aztán elmosolyodott. Közelebb hajolt a lányhoz és megcsókolta. Éppen ekkor ért vissza Kagome és nagyon meglepõdött azon amit látott viszont boldog is volt, hogy végre egymásra találtak.

-Khmm...bocsánat!

-Kagome! Izé...mi csak

-Nem kell magyarázkodni, Miroku! Örülök neki.

-Hol van Inuyasha? Együtt mentetek el.

-Igen, de õ elment, azt mondta el kell valamit intéznie. Nagyon titokzatos volt. Nem árulta el hova megy.

-Te jó ég!!! Csak nem...? Miroku, utána kell mennünk!!!

-Mirõl beszéltek? Ti tudjátok hová ment?

-Kagome! Inuyasha egyedül akar végezni Narakuval azért amit vel...

-Miroku fogd be!!!

-NEM elég volt a titkolózásból!!! Elmegyünk Inuyasha után, de utána mindent tudni akarok! Tudom, hogy Naraku valamit tett velem és azért ment el Inuyasha.

A hanyou eközben megérkezett Naraku palotájába.

-NARAKU! GYERE ELÕ!

-Nocsak-nocsak! A szánalmas félszellem a barátai nélkül. Úgy látom könnyebb dolgom lesz mint hittem.

-Ne reméld! Megfizetsz azért amit Kagoméval tettél!!!

-Nem értelek. Ha eddig nem tudtatok legyõzni együtt honnan veszed, hogy most egyedül sikerülni fog? Hahahaha!

-Csakhogy nem vagyok egyedül!

Ekkor megjött Sesshomarou és Kouga. Bár Kouga látványa cseppet sem riasztotta, Sesshomaroutól viszont megriadt, hiszen tudta, hogy ha a testvérek egyesítik, az erejüket könnyedén legyõzhetik õt. Félelmét mégis egy gúnyos kacajjal leplezte.

-Hahahahah! Azt Hiszed egy csapat kutya legyõzheti a nagy Narakut?

-Igen! Pontosan!

Inuyasha és Sesshomarou egymásra néztek, majd Kougára. Tudták mit akar a másik. Szemükben kigyúllt a tûz. Ettõl Naraku méginkább megrémült ezért megpróbált menekülni, de Kouga feltartóztatta. Eközben Inuyasha és Sesshomarou egyesítették kardjuk erejét, így az elõl Naraku nem tudott elmenekülni. A kardok hatalmas erõvel csaptak le a szellemre, Narakunak kiáltásnyi ideje sem maradt és semmivé lett.

A testvérek és Kouga eszméletlenül feküdtek a földön amikor a többiek odaértek. A csapás õket is kimerítette.

Kagome leszállt Kirara hátárol és odaszaladt Inuyashához.

-Inuyasha térj magadhoz!!! Kérlek!

A többiek meglepõdtek azon amit láttak. Nem hitték el, hogy Sesshomarou és Kouga is együtt kûzdött Inuyashával Naraku ellen, akinek a palotája körül megtisztult a levegõ, a mérgezõ gõzõk felszívódtak. Ez azt jelentette, hogy Naraku végleg elpusztult.

-K-kagome?

-Én vagyok az! Inuyasha Narakunak vége, most már nincs többé!

-Kagome! Nincs semmi bajod?

Ekkor a hanyou ismét becsukta a szemét. Elaludt. Közben magához tért Sesshomarou és Kouga is. Körülnéztek, majd egyszerre megszólaltak.

-Gyõztönk!

-Kagome! Szólj Inuyashának, hogy a mi ügyünk még nincs lezárva, ha jobban lesz újra eljövök, hogy megszerezzem a tetsaseigat.

-Sesshomarou várj! Miért segítettél neki?

-Mert Naraku mindannyiunk ellensége volt.

Ezután fogta magát és elment. Nem foglalkozott Inuyashával se és Kougával se.

-Kagome!

-Kouga?

-Most már nincs semmi ami Inuyashához kötne, szóval arra gondoltam velem jöhetnél és az asszonyom lehetnél.

-Ajjj! Kouga ne haragudj, de én már ide tartozok, és te is tudhatnád már, hogy sose hagynám el Inuyashát.

-Te tudod, de én mindíg itt leszek.

-Azért köszönöm mindenki nevében, hogy segítettél.

-Szívesen, Naraku lemészárolta a falkám nagyrészét. Ez volt a legkevesebb amit tehettem.

Kouga elbúcsúzott és õ is elment.

-Kagome, hogy van Inuyasha?

-Alszik, de azt hiszem semmi baja nem lesz.

Ekkor Inuyasha felébredt. Felállt és körülnézett. Hirtelen egy könnycsepp gördült végig az arcán.

-Hát megcsináltuk.

Sango odaszólt Mirokunak.

-Gyere, hagyjuk itt õket, had beszéljék meg a dolgot. Shippou te is gyere.

-Kagome, ha te nem vagy akkor talán soha nem sikerült volna. Boldog vagyok, hogy velem vagy.

-Inuyasha én mindíg veled leszek.

A hanyou ránézett, majd átölelte. Mikor elengedte megszólalt.

-Kagome, szeretnéd még tudni, hogy mi történt akkor?

-Tudom, hogy Naraku valamit tett velem, de...

-Egy ékkõszilánkkal akart irányítani, és rá akart venni, hogy ölj meg engem, mikor leszúrtál, hirtelen ráébredtem, hogy ha a sérülésbe nem is de az elvesztésedbe biztos belehalnék. Kagome...én...szer...szeretlek. Szeretlek és azt akarom, hogy velem legyél! Mindíg!

-Inuyasha...én is szeretlek!

Inuyasha odahajolt a lányhoz és megcsókolta. Soha nem volt még ilyen boldog egyikük sem. Mikor elengedték egymást Shippou odaszaladt.

-Akkor most már örökké együtt leszünk? Mi öten?

-Igen Shippou. Most már örökké együtt leszünk. 

THE END