M�r napok �ta bandukol a n�gy v�ndor egy faluba, ahol a h�rek szerint õriznek egy �kkõ szil�nkot. Tikkaszt� d�lelõtt volt. Miroku �s Sangoh egym�s mellett elõl, Kagome �s Inuyasha szint�n egym�s mellett h�tul ballagtak. M�r csak f�lnapi j�r�s volt h�tra a faluig. Teljes csendben s�t�ltak mikor patadobog�sra lettek figyelmesek a h�tuk m�g�l. Mindannyian h�tran�ztek �s egy �llig felfegyverkezett l�nyra lettek figyelmesek. Aki meg is sz�l�totta õket:

-V�gre �szre vettetek nem gondoltam, hogy ilyen k�zel kell j�nn�m. M�r k�t napja k�vetlek titeket.

-Te meg ki vagy? –K�rdezte mogorv�n Inuyasha. �s kez�t a kardj�ra helyezte, hogy ha kell, akkor idõben elõ tudja r�ntani.

-Nyugalom nem vagyok ellens�g. A nevem Vulfia. �s az�rt k�vettelek benneteket, hogy megtudjam milyen inform�ci�itok, vannak egy bizonyos Sesshoumaru nevû szellemrõl. Ha j� �rtes�ltem te az �ccse vagy.

-Igen j�l tudod. –L�pett elõ Kagome.- Az õ neve Inuyasha, õ..

-Tudom Miroku.

-Honnan tudod a nevem? -Kapta fel a fej�t a szerzetes �gy most jobban szem�gyre vette a j�vev�nyt, �s meglepve vette �szre, hogy eg�sz csinos, sõt.

-Te bizony�ra Sangohh vagy.

-I..igen.

-Ti pedig Kagome, Sipooh �s Kirara.

-Igen. De mi�rt �rdekel t�ged Sesshoumaru?

-Az legyen az �n dolgom.- egy gyors gondolattal lepattant lov�r�l. �gy l�tszott, r�gt�n, hogy nagyon alacsony de m�rete ellen�re sem lehetett t�bb tizen�t - tizenhat �vesn�l.

-Sz�val �kkõ szil�nkokat kerestek? Nos �n hagytam megõrz�sre egy k�zeli faluban egy- k�t shikon darabk�t. N�h�ny v�lasz�rt cser�be nektek adhatom.

-�s mik voln�nak azok a k�rd�sek? –�rdeklõd�tt Inuyasha.

-Majd k�sõbb elõsz�r �rj�nk a faluba. Ott majd nyugodtan besz�lhet�nk addig is veletek tartok, am�g nem �r�nk oda. Rem�lem, nem b�nj�tok?

-Nem. –V�laszolta gyorsan Miroku. Ami Sangohnak is feltûnt.

�t k�zben mindenki elgondolkodott hirtelen j�tt utaz� t�rson. Mindenki megn�zte mag�nak alaposan. Nem �lt vissza a lov�ra, hanem �gy vezette maga mellett. Nagyon sok fegyvere volt. T�bbek k�z�tt kard, l�ndzsa, tõr, �j �s ny�l, de volt neki bumer�ngja is csak kisebb, mint Sango�

�s �lesek voltak az oldalai, m�g Kohako fegyver�hez hasonl� is akadt n�la. Sõt m�g egy arat� eszk�zre hasonl�t� olyan, mint amilyennel a b�z�t szok�s v�gni. �s m�g sok eddig ismeretlen eszk�z. Figyelmesebben megvizsg�lva mindegyik eszk�z, sõt m�g a l�ny ruh�j�n is h�rom fõ sz�n domin�lt, s�t�t z�ld, sz�rke �s n�hol narancs s�rga. A kimon� el�g furcsa volt nem a megszokott bõ, hanem ink�bb a felsõ r�sze Sangohh harci �lt�z�k�re eml�keztetett, az als� r�sze pedig egy bõ de nem eg�szen annyira, mint Inuyash��. A mellkas�n keresztben �thalad egy v�kony s�rga cs�k a felsõ alapja z�ld �s a cs�k m�sik fel�n sz�rke �s a nadr�g is sz�rke rajta. Minden holmij�n volt egy k�l�n�s jel sz�rk�vel festve. Ez csak az egyik furcsas�g volt rajta. A szemei nem igaz�n hasonl�tott az �v�re, de nem is hasonl�tott az eur�paiak�ra, amirõl Kagome az iskol�ban tanult. Ink�bb a kettõ k�z� esõ v�ltozatot t�kr�zte. M�g a neve is teljesen ismeretlen volt sz�m�ra. Ekkor vette �szre, hogy a l�ny haj�nak a sz�ne ugyan olyan mint a lov�nak szõr�nek a sz�ne az a vil�gos fekete �s s�t�t sz�rke k�z� esõ sz�n. A haja is �rdekesen volt v�gva egyik oldalt m�g a h�ta k�zep�ig �rt a m�sik oldalt m�r eg�szen a derek�n l�gott f�loldalasan volt v�gva. � a szag�t m�rt nem �rezte meg Inuyasha ha k�vetett minket? �rdekes.

Kagome nem b�rta tov�bb �s r� k�rdezett.

-Vulfia, te honnan val�si vagy? Mert nem ismerõs sok fegyvered �s a jel mit jelent? A szemeid is szokatlanok. �s persze a neved is. Az is �rdekelne m�rt nem, �rezte Inuyasha a szagod, ha k�vett�l minket?

-Ez el�g hossz� lesz. Elõsz�r is f�lig nem erre a t�jra val�si vagyok any�m messzi t�jon �lt �s v�letlen�l ker�lt ide. Ez�rt m�s a szemem is, mint nektek. A fegyvereimet saj�t magam k�sz�tem �s a jeleket �n tal�ltam ki r�. Csak saj�t k�sz�t�sû dolgokat haszn�lok, azokban b�zom. A nevem is t�volr�l sz�rmazik a jelent�se farkask�nt harcol� nõt jelent. Ami a szagom illeti nek�nk nincs szagunk direkt az�rt, hogy ne vegyenek �szre.

-Mi, az hogy nincs szagod? – �rtetlenkedett Kagome.

-Igen ez nekem is eszembe jutott. -Sz�lt Miroku.

-�gy hogy ezt a var�zslatot el kell saj�t�tani -v�laszolta Sangoh – nagyon hosszadalmas �s neh�z �s nem mindenkinek van meg r� a k�pess�ge. Ha sok�ig k�sz�lsz is r� akkor sem biztos, hogy v�gre tudod hajtani, mert kell hozz� egy bizonyos be�ll�totts�g.

-J�l tudod Sangoh, nem v�letlen�l vagy szellemirt�. Eml�kezetem szerint neked is meglett volna r� az es�lyed, nem de?

-Igen. –Felelte meglepõdve a l�ny.

-Mi, az hogy nek�nk? M�g kinek? –Kotyogott k�zbe Inuyasha.

-P�ld�ul szellemirt�k, fejvad�szok, var�zsl�k.

-�s te mi vagy? – B�r m�r mindenki sejtette a v�laszt.

-�n fejvad�sz vagyok. Sangoh te m�r biztosan hallott�l r�lunk esetleg r�lam is.

-Igen. A fejvad�szok azok az emberek, akik p�nz�rt �lnek. – Magyar�zta a t�bbieknek l�tva �rtetlen arcukat. Te lenn�l az a csod�s gyermek, akirõl m�g r�gen hallottam, aki m�r hat �vesen szellemet �lt?

-Az�rt nem vagyok csod�s, csak meg�ltem egy f�reg szellemet �s innen j�tt az az �tlet, hogy fejvad�sznak induljak, �s lassan tisztelet �vezi a nevem.

Kagome jobban szem�gyre vette az arc�t �s l�tta, hogy a szem�ld�ke alatt is egy nagy forrad�s van �s az orra is biztosan elt�rt m�r egyszer- k�tszer, de nagyon sz�pen forrt �ssze hozz� nem �rtõ szem�szre sem venn�. Viszont alapvetõen sz�p volt, nagyon sz�p. Hossz� haja f�nylett, a hogy a nap sugarai t�ncoltak rajta a bõre halv�nyan naps�t�tte.

-�s mond, hogy boldogulsz a szellemekkel? Nem neh�z �gy haland� k�nt? -Bukott ki a k�rd�s Kagom�b�l.

-Elõsz�r egyik sem n�z nagy sz�mba a termetem miatt ezt kihaszn�lva, tudok gyõzni. A legt�bben azt hiszik, hogy az erõ a nagy izmos testben rejlik, de �n m�g haszn�lom hozz� az eszem is. Ek�zben meg�rkeztek a faluba. A fejvad�sz l�ny egy kisebb fajta palot�hoz vezette õket. Majd �mult tekintet�k l�tt�n hozz� tette:

-Egyszer megszabad�tottam õket egy szellemtõl �s, az�ta ha erre j�rok mindig kedvesen fogadnak.

Bes�t�ltak az �p�letbe a h�zi gazda egy idõs ember volt, aki t�nyleg nagyon �r�lt nekik. �telt �s sz�ll�st adott. Este m�r nyugodtan besz�lgethettek.

-Sz�val m�rt �rdekel t�ged ennyire az �n b�ty�m? –K�rdezõsk�d�tt Inuyasha.

-Ennyire lass� m�g te sem lehetsz! Nem, vagy m�gis? Mi m�s�rt, mint egy megb�z�s c�lj�b�l.

-Meg�ln�d az �n b�ty�m?

-Tal�lt!

-Mi�rt? Kinek a megb�z�s�b�l?

-Azt m�r nem mondom meg. Sz�val van neki egy Rin nevû haland� szolg�ja, igaz?

-Mi, Seshoumarunak haland� szolg�ja?

-Hova ker�ltem? Nem tudtatok Rin-rõl?

-Nem.

-Igaz�b�l nem is szolga, hanem ink�bb olyan �r�kbe fogadott mostohal�ny.

-Azt hiszem mi nem egy szellemrõl, besz�l�nk.

-De igen, ezt hossz� lenne elmes�lnem.

-Mi �rdekelne t�ged? �s mibõl gondolod, hogy hagyom, hogy meg�ld?

-Ugyan, Inuyasha! Arra lenn�k k�v�ncsi, hogy kire n�zett fel valaha is �let�ben?

-H�t...azt hiszem ap�nkra.

-�rtem.

-Mi k�ze ennek az õ meggyilkol�s�hoz?

-Igen is sok, legal�bb is nekem.

-Ennyire lettem volna k�v�ncsi. Holnap indulok a felkutat�s�ra.

-Az nem lesz, olyan egyszerû.

-�gy gondolod?

-Igen �gy.

-Nos majd kider�l melyik�nknek lesz igaza. –Majd fel�llt �s elõvett egy kis ersz�nyt a ruh�j�b�l, abb�l pedig egy kis �kkõ darabk�t, amit Kagome kez�be adott.

-Sok szerencs�t a t�bbi szil�nk �sszegyûjt�s�hez. Holnap ti is induljatok �tnak!

K�sõbb mikor m�r a n�gy bar�t maguk maradtak mindenki kifejtette v�lem�ny�t a l�nyr�l.

-Szerintem kedves. –V�lekedett Kagome.

-Csod�latos asszony!!! -Sz�lt Miroku �h�toz� tekintettel, aminek a k�vetkezm�nye az lett, hogy Sangohh egy j� nagyot s�zott a fej�re.

-El�g b�szke, b�r ha t�nyleg, olyan j� harcos akkor... –Mondta Inuyasha, de Sangohh k�zbe v�gott

-Csak egy nagyk�pû fruska. Csodagyermek egy fen�t csak szerencs�je volt. -V�lekedett a kiss� f�lt�keny l�ny.

-J�l hallom Sangohh te f�lt�keny vagy?

-�N?!!! Soha!! –V�gta r� kiss� inger�lten a l�ny.

-Nektek is van egy olyan �rz�setek, hogy nem fog siker�lni Vulfia terve?

-Igen az el�g val�sz�nûtlen.

M�snap m�r a n�gy bar�t kor�n �tnak indult a csontok k�tja fel�.

Vulfi�val nem is tal�lkoztak t�bbet.

Ellenben Sesshoumaru igen. K�t napig kutatta mire r� akadt. �ppen egy fa t�v�ben �cs�rg�tt a szellem Rin �s Jaken nem tart�zkodott a k�zelben. Szembe helyezkedett a pihenõvel �s meg sz�l�totta:

-Te vagy Sesshoumaru?

-Ki vagy haland�? –V�laszolt bar�ts�gtalanul.

-Hm.. -itt kiss� elmosolyodott a l�ny- a nevem Vufia.

-Mit akarsz?

-Hogy mit azt k�rdezed? Meg�lni, meg akarlak �lni.

-�rtottam �n neked? –K�rdezte szokatlan m�don. M�skor m�r r�g meg �lte volna, de most valami m�gsem engedte. Tal�n a k�v�ncsis�g. Abban a pillanatban õ sem tudta volna meg mondani.

-Nekem semmit.

-Akkor kinek?

-A megb�z�mnak.

-Ki a te megb�z�d?

-Egy bizonyos Naraku.

-Naraku �s m�rt nem j�n el õ maga?

-Mert szereti m�ssal elv�geztetni a piszkos munk�t. -V�laszolta k�nnyeden a fejvad�sz mintha a napi idõj�r�sr�l lenne sz�.

-�s hogy akarsz te engem meg�lni? –Ez �rdekes, ennek a l�nynak nincs szaga. �s �tl�t Naraku �ltal szõtt sz�lakon, nagyon �rdekes.

-Fogom a kardom, �s bele d�f�m a sz�vedbe. –Enn�l a mondatn�l szokott norm�lisan t�madni de ez nem volt norm�lis eset nem akart neki, t�madni pedig meg kell tennie. Azt v�rta, hogy a szellem majd erre a kijelent�sre neki ugrik �s t�mad, de t�vedett, meg sem, mozdult m�g a szeme sem rebbent a hal�los �t�let hallat�n.

-Igen?...M�g senki nem besz�lt velem, �gy mert m�r nem maradt r� idej�k.

-Val�ban akkor t�madj! –Sz�lt pimaszul az ellenf�l.

Sesshoumaru csak erre v�rt. Nem kezdett el futni fel�, hanem elõsz�r lassan s�t�lt fenyegetõen lassan majd gyors�tott �s hirtelen neki iramodott. Vulfi�nak alig maradt ideje el ugrani. B�r az ellenfele m�r ezen is meg lepõd�tt, hogy egy haland� idõben el tudott siklani a karmai elõl. F�lelmetes reflexei vannak. K�vetkezõre õ t�madott elõ r�ntotta a kardj�t �s ellenfel�nek szegezte a szellemet hirtelen �rte a t�mad�s, de k�nnyen el tudott ugrani elõle.

-Add fel akkor nem lesz, olyan f�jdalmas a hal�lod.

-�n? Feladni? Soha!

Ezt hallva Sesshoumaru t�madt m�rges karmokkal a l�nynak le kellett hajolnia, hogy el tudja ker�lni a karom csap�st. Mikor m�r l�that�v� v�lt az arca t�mad�sba is lend�lt, de nem kardal, mint eddig, hanem egy tõrt dobott ellenfele fel�, ami �ppen a szellem feje mellett haladt el.

-Ejnye! –Sz�lt g�nyosan, – majdnem eltal�lt. -de mag�ban meg jegyezte, hogy ahhoz k�pest, hogy nincs hatalma eg�sz kitart�. Mire ezt kimondta m�r ment is a k�vetkezõ k�s, ami meg karcolta az arc bõr�t, amibõl v�r�s v�rcseppek pottyantak a f�ldre amint ezt �szlelte r�gt�n l�tta, hogy ez m�r kem�ny harc, �s t�nyleg nem vicc.

-No l�m az elsõ v�r t�ged illet.

Most m�r õ is t�mad�sba lend�lt �jra. A karmai ism�t c�lt t�vesztettek, de s�rolta m�r a l�ny nyak�t. Ezen feld�h�dve a fejvad�sz nyilat lõtt ki a szellemre ami elõl az k�nnyû szerrel kit�rt. Ekkor has�tott bele valami Sesshoumaru agy�ba ez a l�ny sz�p. Igen ez hat�rozottan sz�p elbûv�lõ. –Nem ez nem lehet, hogy nekem a nagy Sesshoumarunak esz�be jusson egy ilyen gondolat. M�g hogy egy haland�.- Nevets�ges. Ekkor j�tt r�, hogy mielõbb v�geznie kell vele mielõtt m�g gondot, okozna. R�gvest neki is iramodott �s egy pillanat alatt hatalmas sebet ejtett a l�ny mellkas�n, de m�g mindig nem �rezte a szag�t a v�r�nek sem.

-�hh..csak ennyi telik tõled? –Pr�b�lt mosolyt erõltetni az ajkaira de csak egy torz vicsorg�sra futotta, �gyhogy felhagyott vele. T�nyleg kitart� gondolta a szellem m�g ekkora sebbel is k�pes folytatni a harcot. A m�sodperc t�rt r�sze alatt �rkezett egy d�rda a v�ll�ba a szellemnek. Az nem ord�tott pedi �rezte, hogy a fegyver hegye csontot �rint, �s m�r �gette a h�s�t, kit�pte �s v�rta, hogy csillapodj�k a v�rz�s, �m ekkor megsz�lalt a fejvad�sz:

-V�ralvad�s g�tl�val van �titatva az eg�sz d�rda nem fog el �llni a v�rz�s.

Ekkor m�r �rkeztek a karom t�mad�sok. Ez elõl is kit�rt Vulfia, majd felemelte a kez�t kiny�jtotta a mutat� ujj�t �s egy kis bubor�k k�pzõd�tt, rajta ami felsz�llt szem magass�gba majd mikor kinyitotta a tenyer�t l�gyan bele huppant r�gvest, ahogy a tenyer�ben �rkezet eldobta ellens�ge fel�, ami neki csap�dott a mellkas�nak �s meggy�jtotta rajta a kimono-t, ami r�gvest l�ngra kapott �gy Sesshoumaru gyorsan leoldotta mag�r�l, �s �gy folytatta a harcot, hogy izmos felsõtest�t nem takarta semmif�le ruhanemû. �gy azt�n nyugodtan szem�gyre vehette a l�ny �s meglepve tapasztalta, hogy nem hagyja hidegen a meztelen mellkas l�tv�nya, m�skor is l�tott m�r ing n�lk�l embert, szellemet, de egyiknek sem volt ilyen erõs, izmos felsõteste. Feh�r bõre volt �s izmos kocka hasa, a karizmai f�lelmetesek voltak, m�r r� n�z�sre is l�tszott, hogy kem�nyek, mint a kõ a karjai. V�g�l is, m�g helyes is ez a szellem, sz�p arc remek k�lsõ kellemes megjelen�s. De nem �rt r� ezen gondolkodni harc k�zben. Most �k�llel t�madott, ami elõl sim�n ki tudott t�rni a l�ny. Viszont m�r �rkezet az õ r�s�rõl is a t�mad�s egy bumer�ng rep�lt fel�, ami majdnem eltal�lta a karj�t. Az eszk�z nagy ropog�s k�zepette let�rt sok fa�gat �s visszarep�lt gazd�j�hoz, aki elkapta a levegõben �gy v�dtelen maradt a teste ezt kihaszn�lta a szellem �s egy ostort alkotott, amit a kez�vel vezetett a l�ny l�bait c�lozta meg az felugrott �gy elker�lte az �t�st, de a k�vetkezõt m�r nem tudta h�r�tani �gy telibe tal�lta a h�t�t elõsz�r nem kapott levegõt majd t�rdre rogyott �s �sszeesett. Sesshoumaru sok�ig gondolkodott rajta, hogy seg�tsen-e rajta �s ha igen mi k�p tegye azt. Majd v�g�l a karjaiba vette, �s �gy vitte el egy k�zeli faluba. �t k�zben a l�ny egyszer mag�hoz t�rt kinyitotta a szem�t, megl�tta, hogy egy erdõs r�szen kereszt�l viszi valaki a karj�ban. Hom�lyosan l�tott m�r a f�jdalomt�l csak a feh�r haj maradt meg az eml�kezet�ben meg az erõs karok, amik tartott�k. Ink�bb visszacsukta a szemeit, nem tudta, hogy ki tartja a karjaiban, de meg akarta tudni, csak mozdulni sem tudott. Majd �sszeszedte minden erej�t �s kipr�selte a sz�j�n azt az egy sz�t, hogy:

-Ki..?

Ezt term�szetesen az õt cipelõ embernek mondta, aki nem felelt csak m�g jobban mag�hoz vette �s megszapor�zta l�pteit. Ezt �rezte a s�r�lt is �s �tkarolta a nyak�t a test�t tart� szem�lynek, de nem tudott tov�bb mozogni �jra visszazuhant a puha feh�r felhõk k�z�. A szellem meglepõd�tt ezen biztos nincs esz�n�l gondolta. Mivel m�r nagyon �gett a s�r�lt karja ez�rt gyors�tott l�ptein �s att�l is tartott mi van, ha m�g egyszer mag�hoz t�rne. De mikor m�r el�rt egy falut nem tudta kihez vigye ez�rt az elsõ h�zba be, vitte, ahol mozg�st l�tott. Megparancsolta az ott lak�knak –hogy vigy�zzanak r�, am�g fel nem �p�l teljesen, mivel nem mertek ellenszeg�lni a hirtelen j�tt furcsa k�llemû utaz�nak. M�snap este fel� mag�hoz t�rt a s�r�lt. Maga mellett tal�lta a fegyvereit �s a ruh�it �s a sarokban �lt egy idõs asszony.

-Hol vagyok? Ki maga?

-Nyugodj meg biztons�gban vagy. Egy utaz� hozott be hozz�nk, mert meg s�r�lt�l.

-Engem? Hogy n�zett ki?

-El�g furcsa volt valami szellem lehetett.

-Magas, feh�r haj�?

-Igen.

-Mi�ta vagyok itt?

-Tegnap hajnalban �rkezt�l.- Ez megnyugtat� h�r volt akkor m�g nem jutott t�l messzire. Ismerõs volt az �regasszony arca bel� has�tott a felismer�s a m�r ismert faluban van �s Sesshoumaru hozta ide miut�n �sszeesett. Lassan tisztulni kezdett a feje �s az �t eml�kei is kezdtek vissza, sziv�rogni ekkor a sz�ve kihagyott egy dobban�st r��bredt, hogy õ �tkarolta a szellem nyak�t.

Most m�r t�nyleg v�geznie kell vele. Meg pr�b�lt fel �llni nem sok sikerrel, mert vissza zuhant a f�ldre m�sodik pr�b�lkoz�sra siker�lt is neki. A felsõ teste be volt k�tve, nagy f�jdalmak k�z�tt fel�lt�tte ruh�j�t �s fegyvereit. Kil�pett az ajt�n a lova m�r ott �llt �s v�rt r�. Fel �lt r� �s elindult az erdõ ir�ny�ba amerre csat�zott a szellemmel. Ek�zben gondolkodott, m�gpedig azon, hogy Sesshoumaru m�rt vitte el õt a faluba, csak nem meg sajn�lta? Ugyan, m�r Sesshoumaru valaki ir�nt valamit �rezni az ut�laton k�v�l. �s egy�bk�nt sem kell, hogy valaki is sajn�ljon. Ez�rt biztosan meg kell �ln�m. Ez idõ alatt a szellem is gondolkodott a tettein. M�rt nem �lte meg r�gt�n, ahogy meg ismerte biztosan �jra meg pr�b�lja majd meg �lni. El�g kitart�. Pont ekkor toppant oda a l�ny.

-Sesshoumaru!

-Hmm. te �lsz?

-Nem, olyan k�nnyû engem meg �lni. Mi�rt vitt�l a faluba?

-Nehogy azt hidd, hogy egy percig is �rdekel a haland� sorsod. Csak azt akartam, hogy eszm�letedn�l legy�l, amikor meg �llek.

-Ne v�rj k�sz�netet!

-H�l�tlan vagy!

-Meg �llek!

-M�g a l�badon sem tudsz meg �llni, nemhogy meg tudj �lni.

-Ez csak a l�tszat.

-J�, akkor.....- Karom t�mad�ssal t�madott, amit a l�ny h�r�tott. P�r tûz bubor�kkal, ugyan is negyed r�szt boszork�ny volt, �s ha kellet p�r apr� var�zslatot v�gre tudott hajtani.

-Ez nem tal�lt. -De m�r t�madott is a bumer�ng rep�lt a szellem fel� amit az v�glegesen �s meg m�s�thatatlanul kett� t�rt. Ezt l�tva kardal esett neki, de nem j�rt sikerrel, mert ellenfele egy suhint�ssal ell�kte t�z m�ter rep�l�s ut�n f�ldet �rt �s m�g cs�szott egy ideig a porban. Ez az es�s nagyon meg viselte nem tudott fel �llni sem most m�r biztosan meg fog, halni. Nagy nehezen fel emelkedett majd nem visszarogyott.

-No l�m nem b�rtad sok�ig, b�r...ellenem ez is teljes�tm�ny. �s most, m�rt akarsz engem meg �lni?

-Parancsom van r�. Vagy m�r elfelejtetted?

-Nem, nem felejtettem el. Azt k�rdeztem, hogy te m�rt akarsz meg �lni?

-Megb�z�som van �s k�sz semmi szem�lyes -mosolygott.

-Mi volna, ha nem pr�b�ln�l t�bb� engem meg�lni?

-Meg ijedt�l?

-Soha! J�l van, akkor v�gzek veled most!

-Azt gondolod?

M�r �rkezett is a k�vetkezõ m�rges karom t�mad�s nem �rte el a fejvad�szt, de �rezte, hogy a m�reg besziv�rgott a k�t�sei al� �gtek, sz�rtak, sajogtak, f�jtak egyszerre a sebei. Hirtelen a k�t�shez kapott nem b�rn�, ki ha m�g egy ideig ezt el kellene viselnie most, vagy soha v�gez a szellemmel. Teljes erej�bõl elrugaszkodott �s kardj�t megpr�b�lta Sesshoumaru sz�v�be d�fni.

-Lassul a mozg�sod. –Sz�lt az ellens�g, de mag�ban elismerte, hogy t�nyleg b�rja a f�jdalmat az utols� erej�vel harcol� fejvad�sz.

Elvesztem-gondolta a l�ny most m�r nincs es�ly. �jra sz�d�lni kezdett �s hom�lyosodott a l�t�sa, de mielõtt m�g meghalna Sesshoumarunak dobta a tõr�t, amit m�r nem l�tott, hogy c�lt �rt-e, mert a f�ldre rogyott �s nem mozdult. A tõrt m�g mielõtt a test�be f�r�dott volna, elkapta a levegõben a teste elõtt k�r�l bel�l �t centim�terre lehetett a mellkas�t�l.

-�gyes.- Majd megfordult �s elindult a patakhoz, ahol Rint �s Jakent hagyta. De hirtelen megtorpant, mert l� nyer�t�s �t�tte meg a f�l�t. H�tra n�zve l�tta, hogy Vulfia lova ott �ll gazd�ja mellett �s az arc�t szagl�ssza. Most, hogy jobban megn�zte neki is feltûnt, hogy az �llat szõr�nek �s a l�nynak, a haj�nak a sz�ne megegyezõ. M�r az ismert m�dszerrel karjaiba vette �s elvitte a patakhoz a l� hûs�gesen, k�vette, val�sz�nûleg �rezte, hogy nem akar rosszat a szellem. Amikor meg�rkezett Rin �s Jaken furcs�n n�ztek r�.

-Sesshoumaru nagy�r ki ez a l�ny? –K�rdezte k�v�ncsian Rin.

-Õ egy fejvad�sz.

-Mi�rt hoztad ide nagyuram ezt a haland�t? –�rdeklõd�tt Jaken, de v�laszt nem kapott.

Sesshoumaru letette a patak mell� a l�nyt.

-Menj�nk.

-De, nem hagyhatjuk itt megsebes�lt.- Mondta Rin. –Nem kellene vigy�znunk r�, am�g fel nem �bred?

-Nem.- �rkezett a fagyos v�lasz.

-Sebes�lt meg fog halni seg�ten�nk kell rajta.

-J�l van.- Sz�lt kelletlen�l a d�mon, de l�tszott, hogy csak Rin kedv��rt maradtak senki m�sra nem hallgatott volna.

-Neked �s Jakennek kell gondoznotok akkor.

-Nekem egy haland�t? –Vis�totta Jaken- nem sûjedhetek le id�ig Sesshoumaru nagy�r!

-Azt mondtam Rin �s Jaken. -Sz�lt ellent, mond�st nem tûrõ hangon.

-�rtettem nagyuram.

A szellem le�lt egy nagy fa t�v�be �s onnan szeml�lte a k�t�st cser�lõ kisl�nyt. Csak akkor ford�totta el a fej�t mikor leker�lt a kimon� felsõ r�sze a l�nyr�l �s kivillant feh�r v�lla, mellkas�t k�t�s fedte. A k�t�s m�r v�r�s volt a v�rtõl �s s�rg�s a m�regtõl a sebeken m�g nem alvadt meg a v�r �s l�tszott az eleven h�s. A s�r�l�sek m�lyek voltak �s nagyok. Rin gy�gyf�veket rakott r�juk h�tha seg�tenek rajta �s rakott r� p�r rongy darabot tisztk�t�s helyett. M�snap mikor mag�hoz t�rt elõsz�r Rint pillantotta meg, amint f�l� hajolva besz�l, nem �rtette, mit mond �s m�g a l�t�sa sem tisztult ki el�gg�. P�r m�sodperc m�lva m�r hallotta, mit mond a kisl�ny

-Sesshoumaru nagy�r a l�ny mag�hoz t�rt mag�hoz t�rt.

Abba az ir�nyba ford�totta a fej�t amerre Rin n�zett �s megl�tta a fa t�v�ben b�k�sen �cs�rgõ Sesshoumarut. M�r megint! M�r megint meg mentett, de m�rt teszi ezt folyton? �rthetetlen.

Visszaford�totta a fej�t, �s az eget pillantotta meg sz�p k�ken ragyogott �s p�r felhõ �szott rajta. Nem sokkal k�sõbb feltûnt neki, hogy egy patak csordog�l eg�szen mellette. Lassan, de biztosan tisztult a feje �s a sebei is egyre jobban f�jtak.

-Hogy ker�ltem ide?

-�gy hogy ide hoztalak te ostoba, hogy m�shogy? Sz�nalmas. Ha rajtam m�lik, itt halsz meg, de az �leted Rin-nek k�sz�nheted. Az õ k�r�s�re nem hagytunk itt.

-K�sz�n�m. –�s egy gyenge mosollyal h�l�lta meg. A k�vetkezõ napokban nem igen sz�lt egym�shoz az egym�sra k�ros p�ros. A napok alatt Vulfia m�r l�bra tudott �llni. Egyszer hirtelen j�tt �tlettel megk�rdezte Sesshoumarut, hogy m�rt hozta vissza az erdõbõl.

-Nem tudom, pillanatnyi gyenges�g.

-�rtem.

-H�ny �ves vagy? –L�tva megilletõd�tts�g�t a l�nynak gyorsan hozz�tette:- Nem mintha �rdekelne, csak �gy k�rdeztem.

-Tizenhat. -V�laszolta �s mag�ban mosolygott.

-El�g fiatal vagy ahhoz k�pest, ahogy harcolsz.

-Igen. –Nem tudta mit kellene erre felelnie.

-Odaj�ssz ahhoz a barlanghoz?- majd megpillantotta a d�mon felvont szem�ld�k�t �s csod�lkoz� arc�t.

-Nem, musz�j csak eszembe jutott.- v�laszra sem m�ltatva elindult a barlanghoz Sesshoumaru kiss� habozott b�r, de ut�na indult lass� l�ptekkel. A sz�v�n ugyan az a furcsa �rz�s lett �rr�, mint mikor bevitte a faluba s�r�lten �s ugyan az a furcsa zsibbad�s mikor a f�lig eszm�letlen l�ny �t�lelte a nyak�t tudat�n k�v�l. Furcsa, furcsa.

A l�ny m�r benn volt a barlangban �s a h�t�t a falnak neki t�masztva gondolkodott. �rdekes csak nem �rzek valamit ez a d�mon ir�nt? K�rdezte mag�t�l. Nem, nem az lehetetlen. Nem is sejtette, hogy a szellem is ezen gondolkodott �ppen. Egy haland� ir�nt �rzek valamit? �n a nagy Sesshoumaru? Nem hiszem. B�r negyed r�szt boszork�ny, de akkor is egy haland�. V�g�l is �gy harcol ak�r egy szelem �s az ut�bbi napokban is ahogy Rin-el b�nik az figyelemre m�lt� �s õ is teljesen od�ig van �rte. Lehet, hogy t�nyleg �rzek valamit ir�nta? �s ha igen mit? Csak nem szerelmet? Itt megtorpant �s gondolkod�ba esett. Amint Sesshoumaru kint a fejvad�sz benn elm�lkedett. A l�ny is pont �gy �rzett, ahogyan a szellem. Ez egy es�lytelen kapcsolat gyõzk�dte mag�t. Hiszen Sesshoumaru len�z mindenkit aki nem eg�sz szellem. B�r az b�mulatos ahogy a t�rhetetlen d�mon Rin-el b�nik, milyen oda ad�ssal gondj�t viseli. Hihetetlen, hogy ilyen �rzelmekre is k�pes. J� lenne v�gre egy erõs kezet �rezni a v�llamon. De sz�p is lenne �s egy kis k�nnycsepp csorgott le az arc�n. Nincs mit tenni nekem a mag�ny a sorsom. Igen, holnap �tra kelek �s megmondom Naraku-nak, hogy nem fogom meg�lni. De m�g egy kis ideig itt maradok, �s csak k�sõbb t�rek vissza a patakhoz. Ekkor m�r a szerelmes szellem is tiszt�zta mag�ban a dolgait �s r��bredt, hogy amit �rez az a szerelem. �s ezt nem szabad elhalasztania. Bevallja neki, �s ha elutas�tja meg�li, �gy senki sem tudja majd meg. Azzal bel�pett a helys�gbe.

-Holnap tov�bb �llok. –Fojtotta a d�monba a sz�t a l�ny.

-Mi�rt?

-Mert, ha tov�bb maradn�k abb�l semmi j� nem, sz�rmazna. El�g furcs�n �rzem magam.. -H�t õ is- Gondolta Sesshoumaru- Lehet, hogy a s�r�l�sek miatt, b�r nem f�j, csak ha a k�zelembe j�ssz, akkor.. Akkor... Nem tudn�m megmagyar�zni.

-�s ez neked rossz?

-Mi.. mi�rt k�rdezed?

-�h�m h�t nem tudom.

-J� �n akkor holnap elmegyek. –Nem sz�ltak m�st egym�shoz.

M�snap a l�ny elb�cs�zott Rin-tõl.

-M�rt m�sz el?

-Mert van m�s dolgom is. Majd egyszer tal�lkozunk m�g ezt meg �g�rem.

-�h�m, De hi�nyozni fogsz. –�s a l�ny arc�n k�nnycseppek g�rd�ltek le.

-Rin, fejezd be!- Sz�lt apai szigorral Sesshoumaru.

-Elmegyek �s megmondom Narakunak, hogy nem �llek meg,

-Ahogy gondolod.

-Egyszer m�g tal�lkozunk ez biztos. – Azzal felpattant lov�ra �s elnyargalt. Nem akarta, hogy l�ss�k, milyen szomor� is val�j�ban. A sz�v�t mintha egy erõs k�z fogta volna �s szor�totta volna.

Ahogy teltek a napok m�r senki sem rem�nykedett a fejvad�sz visszat�r�s�ben. �s a d�monon erõt vett a m�lab� eg�sz nap csak a fa t�v�ben vagy a barlangban elm�lkedett. Gondolatait csak egy szem�ly k�t�tte le az a haland� l�ny. Csak õ j�rt az esz�ben mindig. Vulfia is hasonl� k�pen volt ezzel. De h�t nem mehet vissza. Egyik d�lut�n Sesshoumaru elhat�rozta, hogy felkeresi �s bevallja ezt a furcsa �rz�st ami a test�n �s lelk�n �rr� lett ami�ta csak megl�tta. Nem is kellett sok�ig keresnie megk�rdezett p�r haland�t akik a karmai l�tt�n k�szs�gesen v�laszoltak neki.

A k�zeli faluban tart�zkodott. Egy nagy h�zban. Sesshoumaru m�r messzirõl hallotta a hangj�t.

Amelyik h�zhoz ir�ny�tott�k ott bet�rt az ajt�n �s csendesen megsz�lalt:

-Tart�zkodik itt egy Vulfia nevû fejvad�sz? – A megszeppent idõs h�zigazda v�laszolt.

-i.. igen – de ekkor kil�pet egy ajt�n a keresett szem�ly. Hossz� kimon� volt rajta az alja fekete a f�lselye feh�r. �s gy�ny�rûen �llt rajta, hossz� haja �ssze volt k�tve a tark�j�n a kez�ben a m�r ismert tõrt tartotta. A sebei m�r begy�gyultak h�la egy kis var�zslatnak �s szinte a helye sem l�tszott csak egy kis feh�r r�sz jelezte az elõzõ s�r�l�se hely�t.

-Zajt hallottam mi..- De ekkor elakadt a szava mikor megltta a szerelm�t. –Te hogy ker�lsz ide?- K�rdezte meglepetten.

-�n �rted j�ttem.

-�rtem mi.. mi�rt?

-Ezt ink�bb kint besz�lj�k meg.

-Gyere, van erre egy kis t�.- A l�ny ment elõl m�g�tte a d�mon. Meg�rkeztek egy kis tiszt�sra ami mellett egy t� volt, be�lltak egy fa �rny�k�ba b�r m�r nem tûz�tt a nap. Ink�bb m�r lemenõbe volt.

-Mit akart�l mondani?

-�n senki ir�nt nem �reztem m�g �gy mint ir�ntad.- A l�ny furcsa arc�t l�tva gyorsan folytatta tov�bb.- Amikor behoztalak az erdõbõl akkor.. nem is tudom azt hiszem kedvellek...vagyis ink�bb szeretlek.- A l�ny se k�pni se nyelni nem tudott a vallom�st�l. Csak egy dolog jutott az esz�be: l�bujjhegyre �llt �s az arc�t k�zel emelte a szellem�hez, de m�g �gy sem tudott volna m�g egy gyenge puszit sem adni , mert t�l alacsony volt hozz� k�pest. A d�mon nem �rtette m�rt teszi ezt egyszerûen �szt�nbõl j�tt. A l�ny szem�be n�zett �s szerelmes, f�rk�szõ pillant�st l�tott viszont. Majd lehajtotta a fej�t �s megcs�kolta a l�nyt. Karjaival megfogta a l�ny v�llait �s soha t�bb� nem akarta elengedni. Vulfia �t�lelte szerelm�t kezei Sesshoumaru erõs h�t�n voltak, m�g a sz�veten �t is �rezte, hogy milyen kidolgozott az izomzata. A nap m�r lemenõbe volt az elt�voz� sugarak t�ncoltak a v�zt�kr�n gy�ny�rû narancss�rga sz�nbe borult a k�t szerelmes elengedte egym�st.

-�n is szeretlek. –Sesshoumaru ezt mosollyal fogadta. �let�ben elõsz�r az�rt mosolygott mert boldogs�g t�lt�tte el sz�v�t. �s nagyon j�l �llt neki, sokkal jobban mint a komor kifejez�s.

-Vissza j�ssz velem?

-Igen. De elõtte...- Oda s�t�lt a t�hoz- Fordulj el!

-Mi�rt? Mit csin�lsz?- Ekkor tal�lkozott a tekintet�k �s elfordult. A l�ny levette a ruh�it kiengedte a haj�t a k�t�sbõl �s bem�szott a t�ba. A v�z kellemes volt m�g nem hûlt le az �jszak�hoz.

-Most m�r j�hetsz .- Elõsz�r nem is l�tta a fejvad�szt hanem mikor jobban sz�tn�zett akkor vette �szre a l�nyt a v�zben. Elõsz�r meglepõd�tt, de azt�n megtetszett neki az �tlet. Õ is levette a ruha f�lsõ r�sz�t �s bement a v�zbe. Vulfia eg�szen a kis t� k�zep�n volt, mert a v�z el�g sek�ly volt �s csak �gy takarta a test�t, de �gy is csak �ppen, hogy a mell�ig �rt m�g egy kiss� meg is d�nt�tte a t�rd�t, hogy biztosan ne l�tsz�djon semmije. A szellem magass�ga miatt az erõs felsõtest�nek a fel�t m�g mindig nem takarta v�z. �gy a l�ny nyugodtan megszeml�lhette. Mikor m�r eg�sz k�zel �rt hozz� kiny�jtotta a kez�t �s �t�lelte Vulfi�t aki nem mert hinni a val�s�gnak. �s r� hajtotta a fej�t a l�ny fej�re. �lelte �gy �rezte eg�sz �let�ben k�pes, lenne �gy maradni, milyen megnyugtat� �rz�s is egy�ltal�n. Ekkor �szrevette, hogy a l�ny megmozdul �s feln�zett r�. Elõsz�r nem tudta mit tegyen, csak n�zte �s n�zte a l�ny z�ld szemeit. Azt�n m�r a l�ny ajkait �rezte a sz�j�n. Nagy cs�k csat�ba kezdtek �t�lelte hossz� haja r�omlott a l�ny v�ll�ra onnan a h�ta k�zep�ig omlott a feh�r hajzuhatag. ami csiklandozta a h�t�t a cs�kot kis nevet�ssel szak�totta f�lbe.

-Csiklandoz a hajad - ekkor vette �szre ahogy kih�zta mag�t egy pillanatra kivillant a melle a v�zbõl majd irulva-pirulva a f�rfi arc�ra n�zett akinek az orc�j�n halv�ny alig l�that� p�r jelent meg majd elford�totta fej�t. A l�nynak hirtelen esz�be jutott valami. Ha m�r õ l�tott engem akkor �n is meg�rinthetem a mellkas�t. V�gre! Lass� mozdulattal felemelte a karj�t, de most �gyelt r� ,hogy minden�t takarja a v�z. Ezt l�tva a szellem �rtetlen�l n�zett r� nem tudta mi a sz�nd�ka. Ekkor m�r a l�ny elõsz�r csak egyik �jj�vall majd eg�sz tenyer�vel v�gig sim�totta a fi� mellkas�t, m�r mi�ta v�rt erre az �rint�sre. Elmosolyodott �s feln�zett a d�mon arc�ra, hogy mit reag�lt erre. Õ csak �mulva n�zett r� majd a mellkas�r�l �tt�rt a v�llaira. Mi�ta megl�tta arra v�gyott, hogy meg�rinthesse. �t�lelte �s most a h�ta j�tt azt is v�gig sim�totta p�rszor. Mosolyogva megjegyezte:

-Ezt m�r nagyon r�gen meg akartam tenni.

-Mi�rt?

-Mert... mert olyan j� �rz�s. –Erre felelet keppen csak egy mosolyt kapott. Majd ki haboz�s ut�n �tlelte �s megcs�kolta. �rezte, hogy a l�ny m�g az eddigin�l is k�zelebb h�z�dik hozz�. Test�k teljesen egym�shoz simult �rezt�k, hogy mindkettõj�k teste forr�. A l�ny �t�lelte a derek�n a f�rfi pedig a haj�ba sim�totta kezeit amihez m�r olyannyi l�ny v�re tapadt a f�nyes fekete hossz� haj teljesen elragadta. M�r hevesen cs�kol�ztak mikor a l�ny l�ba �t�lelte a fi� l�b�t. Aki �rtette a c�lz�st. Sesshoumarun eluralkodott a szerelem egy haland� l�nnyal szemben. Most ebben a t�ban csak egym�snak �ltek. K�sõbb m�r kint �cs�r�gtek a szerelmesek egy fa alatt. Sesshoumaru �s k�zvetlen mellette szorosan hozz� simulva Vulfia. Mindkettõj�knek ez olyan �lm�ny volt amit biztosan soha nem fog egyik�k sem elfeledni. A szellem k�zel hajolt a l�nyhoz �s a f�l�be suttogta:

-Szeretlek- Ez�rt a sz��rt cser�be egy szerelmes cs�kot kapott.

-�n is szeretlek.- Majd a fejvad�sz a d�mon v�ll�ra hajtotta a fej�t �s �gy n�zte az elõtt�k l�võ tavat. A hajtincsei a f�rfi mellkas�ra hullottak. Majd fel-al� mozogtak ahogy emelkedett a szellem mellkasa majd egyik kez�vel a l�ny fej�tõl a leghosszabb tincs v�g�ig elkezdte simogatni. A l�ny megborzongott mikor belegondolt, hogy, milyen h�reket hallott arr�l a borzalmas Sesshoumarur�l aki most az õ hajtincseivel j�tszik. Azt mondt�k hideg v�rrel meg�l b�rkit aki az �tj�ba ker�l legyen haland�, d�mon vagy ak�r a f�ltestv�re. Olyan gyeng�nek �s t�r�kenynek �rezte mag�t a szeretet f�rfi karjaiban õ soha nem volt gyenge �s nem is �rezte mag�t annak, de most kiv�telesen azt �rezte, hogy biztons�gban van �s vigy�z r� valaki. Nem kellett tartania semmitõl , mert azzal a tudattal pihent a f�rfi erõs karjai k�z�tt teljesen v�gtelennek �rezte mag�t. Nem b�rta tov�bb meg�rintette a fi� mellkas�t. Lehet, hogy csak a mellkas�ba vagyok szerelmes. �s j�t nevetett mag�ban. Amit a szerelme is �szre vett.

-Mit mosolyogsz?

-Mi..�n semmit.

-De igen mosolyogt�l.

-H�t csak azt, hogy eredetileg meg kellett volna �ln�m t�ged ehelyett szerelembe estem veled. – Ez persze kis hazugs�g volt. De m�gsem mondhatja neki, hogy im�dja a mellkas�t meg�rinteni. V�g�l is m�rt nem? Hiszen szereti.

-Most az egyszer j�t tett velem Naraku.

-Az�rt akart meg�lni, mert erõs vagy �s m�g �rthatsz neki.

-Lehet.- Majd adott egy kis puszit a szerelme feje b�bj�ra.- Ideje lenne menn�nk.

Erre a kijelent�sre a l�ny megmozdult t�rdre �llt �s az egyik l�b�t a szellem m�sik oldal�ra vetette �t, �gy a l�bain �lt szemben eg�szen k�zel hozz� �gy m�r majdnem szem magass�gban voltak. A l�ny hirtelen k�zel hajolt a d�mon arc�hoz �s egy hossz� cs�kot nyomott az ajkaira. A f�rfit elõsz�r v�ratlanul �rte nagyra ny�ltak a szemei ,de v�g�l behunyta õket �s �gy �lvezte a cs�kot. A l�ny mikor �gy d�nt�tt indulnak eltolta mag�t�l a fi�t, de �gy ism�t bek�vetkezett az ami a t�ban is t�rt�nt vele. A felsõ r�sz ami rajta volt nem is az �v� volt mert mikor kil�pett nem akart szenvedni saj�t ruh�ival ez�rt ink�bb a szellem �lt�z�k�nek felszõ r�sz�t vette mag�ra. Nem is k�t�tte a derek�n meg �gy az sz�tny�lt a test�n szerencs�re nem volt olyan s�lyos a helyzet mint az elõbb csak a mellkas�n egy cs�k l�tsz�dott nem a mellei. Hi�ba szerette ak�rhogy is m�g mindig volt benne sz�gyellõs�g m�g az ut�n is ami kettej�k k�zt t�rt�nt a t�ban.

-Ezt a sebet �n okoztam? –K�rdezte a szellem a l�ny has�n a forrad�st l�tva.

-Igen. De egy kis var�zslattal siker�lt gyorsan rendbe hoznom.

-Akkor tartozom egy bocs�nat k�r�ssel.

-�n is megsebeztem a v�llad. –Enn�l a mondatn�l megfogta azt a v�ll�t a d�monnak amelyikbe a d�rda f�r�dott. Annak m�r nyoma sem volt. –�gyhogy felejts�k el.

-Rendben. Viszont t�nyleg indulnunk kellene.

-J�. Akkor fordulj el vissza adom a f�lsõdet.

Elindult a t� sz�l�hez, ahol a ruh�it hagyta, m�g utolj�ra h�tra n�zett, hogy a szellem t�nyleg elford�totta a fej�t. Majd lecs�szott r�la a ruha. Ami neki a combja k�zep�ig �rt. Nehezen v�lt meg tõle mert az eg�sz ruhanemû �tvette a d�mon jellegzetes illat�t a �s m�g sok m�snak az illata kavargott a sz�lak k�z�tt. Nehez�re esett vissza adni.

-Neked m�rt nincs szagod?

-�n elsaj�t�tottam egy var�zslatot amitõl nincs szagom. Ez fõk�pp akkor hasznos, ha valakit meg kell, �ln�m �gy nem vesz �szre.

-�rdekes.

-Igen. Akkor megy�nk? Elõsz�r el kellene meni a lovam�rt �s a norm�lis ruh�im�rt. Ut�na pedig vissza Rin-hez?

-Igen.

Els�t�ltak a h�zhoz. Ott a l�ny elk�rte a ruh�it amit a h�zigazda kimosatott �s m�r megsz�radt. A l�ny elvonult vele �s k�vetkezõre a m�r ismert szerel�s�ben t�rt vissza. Felfegyverkezve az oldal�n ott l�gott a kardja �s m�g a t�bbi fegyver sem hi�nyzott. Elindult �s kivezette a lov�t az ist�ll�b�l, majd felnyergelte, �s maga ut�n vezetve elindult �s meg�llt Sesshoumaru mellet.

-Indulhatunk?

-Igen.

-Vulfia, -Sz�lt eddig ismeretlen hangj�n a szellem - k�rhetek tõled valamit?

-Igen. Mit?- Felelte k�v�ncsian a megsz�l�tott.

-Azt szeretn�m, hogy soha t�bb� ne harcolj feleslegesen. �n gondodat viselem nem kell t�bb� �ln�d.

-De..de mi�rt?

-Az�rt mert nem szeretn�m ha bajod esne. �n azt nem b�rn�m ki. �rted?

-Igen vagyis nem. �n tudok magamra vigy�zni.- �s most j�tt r�, hogy amit hallott k�l�n�s cseng�s a d�mon hangj�ban az a szeretõ f�lt�s volt.

-Biztosan. Nem b�rn�m ki ha nem lenn�l velem. Meg �g�red nekem, hogy nem harcolsz?

-Mi�rt?

-Meg �g�red?

-Igen.

-Szeretlek.

-�n is.- majd m�r a szokott m�don l�bujj hegyre �llt �s egy gyors puszit nyomott kedvese arc�ra amitõl az halv�nyan elpirult.

Lassacsk�n vissza �rtek Jaken-�khez.

-Nagyuram, nagyuram hol volt�l eddig?

-Sesshoumaru nagy�r vissza hoztad Vulfi�t, de j�!

-Igen.- �s itt tal�lkozott a tekintet�k nem tudt�k, hogyan mondj�k el a t�bbieknek. �gy egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem. M�snap kora reggel Sesshoumaru arra �bredt, hogy szerelme a nap felkelt�t n�zte h�ttal �llt neki soha nem aludt m�g ennyit egyszerre furcs�llta is. Rin �s Jaken m�g aludtak. A d�mon fel�llt �s hangtalanul odas�t�lt kedvese m�g�. �s megfogta a v�llait. A l�ny hirtelen �ssze rezzent.

-Te vagy?

-Megijesztettelek?

-Egy kiss� elm�l�ztam.

-Nem akartam.- Majd h�tulr�l �t�lelte a fejvad�szt.

-H�, �szreveszik.- sz�lt suttogva.

-Elõbb vagy ut�bb �gy is megtudj�k.- �s adott egy puszit az arc�ra a l�nynak aki fel� ford�totta arc�t �s sok�ig a szellem szem�t n�zte, Aki ekkor adott egy r�vid cs�kot neki. V�g�l egy�tt �lelkezve n�zt�k a napfelkelt�t. Rin fel�bredt a hangokra �s megl�tta az �lelkezõ p�rt. Nagy mosolyg�s k�zepette felkeltette Jakent. Majd halkan sz�lt hozz�:

-Jaken kelj fel! Hallod?! Ne aludj! N�zd!- az eml�tett kis gn�m fel�bredt m�r �ppen r�f�rmedt volna a kisl�nyra mikor megakadt a tekintete az �lelkezõ p�ron. Nem jutott sz�hoz elõsz�r azt�n nem voltak ,Ilyen probl�m�i.

-SESHOUMARU NAGY�R!!!!! Engedd el te boszork�ny! Megbûv�lted a nagyuram! Te haland� beh�l�ztad te szem�...

-Jaken fogd be!- Ha nem lett volna ott a kedvese �zekre szedte volna a kis okoskod�t. De a l�ny mikor elindult volna a c�l szem�ly fel� megragadta a karj�t jelezve, hogy hagyja.

-Rin, Jaken mostant�l õ az �rnõt�k.- Rin, majd kiugrott a bõr�bõl Jakennel ellent�tben aki el�jult a h�r hallat�n.

-Sesshoumaru nagy�r ez csod�latos!

-Igen az Rin. Csod�latos.

M�snap reggel friss �tel szaga furakodott be a m�g alv�k orr�ba. S�lt sz�rnyas. Vulfia k�sz�tette õ vad�szta le egyed�l �s k�sz�tette el. Mindannyian neki �ltek az �telnek. Ez sokkal finomabb volt, mint amit rendesen enni szoktak.

-Ez nagyon finom. – Dics�rte Rin az �telt.

-Igen az. –erõs�tette meg Sesshoumaru. Jaken nem sz�lalt meg.

K�sõbb a l�ny bement a barlangba �s ott le�lt a f�ldre nekit�masztotta a h�t�t a falnak �s �gy gondolkodott az elm�lt napokon. Ez l�tezik egy�ltal�n? Olyan j� �rz�s, de biztos velem t�rt�nik ez? Mivel �rdemeltem ezt ki, hiszen annyi ember �let�t kioltottam m�r. �s meddig tart ez a kapcsolat? Lehet, hogy a szellem nem is v�ltozott meg csak j�tszik vagy valamilyen c�lja van. �s egy�ltal�n hogyan folytat�dik ez majd? Nem tudn�m elk�pzelni magam h�zi asszonyk�nt amint otthon bõ ruh�ban fõz�k sok gyerek k�r�l�ttem. Na de Sesshoumaru se egy tipikus apa modell. Nem is biztos, hogy ilyen hossz� t�vra tervez. Sesshoumaru �szrevette, hogy nincs sehol �gy agg�dva elindult keresni. Elõsz�r a barlangba ment ahol megl�tta szerelm�t.

-Mit csin�lsz itt?

-Gondolkodtam. Tudod el�g neh�z ezt elhinnem.

-Mit?

-H�t azt, hogy szeret valaki �s �n is szeretem õt �s ez az eg�sz sz�momra, olyan hihetetlen.- a szellem nem tudta, hogy mit tegyen �s ez�rt mivel nem volt m�s �tlete csak �t�lelte a fejvad�szt �s simogatta a fej�t �s a haj�t. Aki a v�ll�ra hajtotta a fej�t, behunyta a szemeit �s �lvezte a pillanatot. Am�g be nem furakodott valami a gondolatai k�z�. Nem b�rta tov�bb a k�v�ncsis�gt�l.

-Sesshoumaru?

-Igen?

-�n azt akarom k�rdezni, hogy.... õõõõ ... mielõtt �n j�ttem, vagyis mielõtt mi ketten �rted? Hogy volt-e m�s akit szerett�l volna?

-Nem senkit nem szerettem. Am�g te meg nem jelent�l �n nem is hittem, hogy lehetek ak�r �n is olyan balga mint az �cs�m, hogy beleszeressek egy haland�ba.- Erre a mondatra szerelme elh�z�dott tõle �s furcs�n n�zett r� mintha nem �rtette volna mit mond. A szemei k�nnybe l�badtak r�gt�n, de mielõtt sz�lhatott volna egy sz�t is a d�mon folytatta.

-Mi�ta te vagy nekem az�ta az elõzõ eszm�im amit vallotta a tiszta v�rrõl r�j�ttem, hogy semmit sem jelentenek ,ha egyszer szerelmes vagyok. �s �n szeretlek t�ged. Jobban mint b�rkit az eg�sz vil�gon. �s ha kell �n meghalok �rted ha kell �n ak�r sz�z vagy ann�l is t�bb szellemmel megk�zd�k csak, hogy t�ged �ps�gben szerethesselek. �s az sem �rdekel hogy haland� negyedr�szt boszorka, f�lig szellem vagy ak�rmi m�s vagy nem �rdekel am�g a karjaimban tarthatlak. �rted?

-Nekem m�g senki nem mondott ilyen sz�pet. Senki. Szeretlek. –majd ajkaik szerelemtõl forr�n tapadtak �ssze.

V�GE

Koenma